Hungary

Minden utazás véget ér egyszer - a jobbak hamarabb... Ráadásul a hazaút mindig hosszabb, mind a kiutazás :/
Végeredményben zökkenőmentesen hazaértem, leszámítva, hogy Párizsban kisebb sprintet kellett levágnom a csatlakozó járathoz. Én elértem - a csomagom nem. Pedig már éppen meg akartam dícsérni az AF-t...
Na jó, ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor ilyen rövid átszállási időt hagyva nem is lepődtem meg, hogy hiába álltam a futószalag mellett Ferihegyen (hozzá kell tennem, nem egyedül...). És végülis ma megkaptam a csomagomat sértetlenül és bontatlanul. Másra pedig nem panaszkodhatok.
Különben is: a szélvihar valószínüleg pont akkor tombolt Párizsban. Az időjárásra jellemző, hogy bár a budapesti járat bő félórás késéssel indult, mindössze 5 perces késéssel érkezett meg.

Kínát mindenkinek látni kell egyszer! A hatalmas ország annyiféle látnivalót - és ízlelnivalót - kínál, hogy mindet látni egy egész élet is kevés.

T-1 nap...
Pontosabban még 13 óra...

Beléptem a címűl szolgáló két újév közti időszakba, úgyhogy mindenkinek ezúton is (sokadszorra is...) BUÉK!

Táskák megpakolva... Elképzeléseim - és reményeim - szerint mindent sikerült belesűrítenem két táskába. Tegnap ugyan kicsit aggódtam, hogy a 40 literes hátizsákom önmagában elég lesz, de "szerencsére" egy-két cucc kierőszakolt magának egy válltáskát is (különben is, mit vittem volna fel magammal a gépre, és hurcolásztam volna abban a pár órában, amíg is szeretett városom Charles de Gaulle-ra keresztelt repterének vendégszeretét élvezem? ) Ja, és a jegyzőkönyv kedvéért: a táskák össztömege 14 kg, mely megegyezik a Norvégiába szállított túlélőkészlet tömegével...
Így néznek ki...

Azt hiszem, tegnap este jutott el teljesen a tudatomig, hogy hova is megyek, és mik vár(hat)nak rám. Még épp időben

Ami az elkövetkezendő két napot illeti: holnap (ill. ma) 13.00-kor elhagyom Budapestet (a vicc kedvéért a Pekinggel ellentétes irányban ), hogy este hétkor ezt az utat visszafelé is megtehessem - csak egy kicsit hosszabb verzióban... Az AF menetrendje szerint itthoni idő szerint hajnali 5-kor érek földet Pekingben, ahol akkor már majdnem dél lesz.

Az éppen aktuális időjárás-előrejelzések szerint mindenhol fagypont körüli napközbeni csúcshőmérséklet és napos idő vár majd (kivéve Xi'an-t, ahol némileg melegebb, de csapadékosabb időt jósolnak).

Szóval: útra fel (de előtte még alvás)!

T-5 nap
Ma végre újra sikerült beszélnem Catherine-nel. Ő személy szerint nem sokat érzékel az "internetbénultságból", hacsak azt nem, hogy napok óta használhatatlan az MSN, és most is rendszeresen eltűnt a netről...
Viszont nagyon hatékonyak voltunk: az alábbi térképen látszik az útiterv véglegesített formában. Eszerint egy nappal később, 6-án indulunk Pekingből Dunhuangba. Durván 32 óra vonatozás és pár órás buszozás után érkezünk meg a "Selyemút oázisába", ahonnan 3 nap elteltével utazunk vissza Xi'anba, majd újabb 3 nap után Pekingbe. Miután két napig falat mászunk búcsúzóul a főváros nevezetességeire is jut pár nap - dióhéjban ennyi.

Szállások és vonatjegyek lefoglalva. Előbbieknél három csillagos szállodákat választott Pekingen kívül, mondván azokban van fűtés is, és hát elég lesz napközben fagyoskodnunk (kivételesen nem ellenkezem ).
Azt hiszem már csak egy konnektor-átalakító hiányzik igazán a pakkomba...

T-1 hét
Némi zavar a szervezésben: a mai hírek szerint a keddi taiwani földrengés lebénította az internetszolgáltatást egész Ázsiában, és a hibák helyrehozatala hetekbe is telhet (forrás: http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=25774).
Sebaj, az érkezésem időpontját még időben elküldtem, és végső megoldásként létezik még a telefon is

T-10 nap...
A vízumomat sikeresen beszereztem (így március 11. előtt legálisan tartózkodhatok az országban), a repülőjegyem már nyomtatott alakot öltött, valamint úti- és nyelvkönyvvel is felszerelkeztem
Ezeken kívül viszont minden mást a maradék pár napban kell elintézni...
Ezzel kapcsolatban persze a kérdések is sokasodnak - pl. kell-e nekem a Góbi sivatagban akár -30 és -40 °C közti hőmérsékletben túráznom? A kérdés persze költői, hiszen miért is hagynám ki - de jelzi, hogy a készülődést ezúttal komolyabban kell venni.