A Travellerspoint blog

Az utolsó nap / Last day

Beijing, China

sunny 4 °C

Úgy látszik, az utolsó napra Pekinget elérte a tavasz... A hőmérők +4 fokot mutatnak, az ég derült, és teljes szélcsend van.

Délelőtt a városközpont meglehetősen elhagyatatottnak tűnt, de legalább az utolsó ajándékok beszerzésekor kipróbálhattam, mennyire tudok alkudni :) Ilyenkor ugyanis az árusok többet is hajlandóak engedni az árból - állítólag... Én egész elégedett voltam az "eredményeimmel", bár később Catherine felvilágosított, hogy bár kezdetnek nem rossz, de azért egy gyakorlottabb alkusz még ennél is jobb árat tud elérni. Na igen, én meg a vásárlás azért nem állunk annyira közel egymáshoz... ;)

Délután ellátogattunk a város régi, "hutong"-nak nevezett részébe, ami a ma már védelem alatt álló régi kerületeket jelenti. Ennek megfelelően bazárosodik is a környéke, de még így is különös kontrasztott nyújtott a kilátás a Dobtoronyból, a háttérben húzódó már megépült, ill. még épülőfélben évő modern irodaházakkal. A mesterségesen kialakított tavak jelenleg mindenhol korcsolyapályaként funkcionálnak - hol részben, hol egészben.
A Beihai park szerintem a város egyik igazi ékszerdoboza. Az egy tó körül kialakított park szélén, sarkain kis sziklakertek, hidak, kertek húzódnak meg, a tó közepén található sziget tetejét pedig egy Fehér dagoba uralja. Hihetetlen, hogy ezek a parkok (mint pl. az Ég Temploma is) mennyire kizárják a túlzsúfolt, rohanó, hatalmas város zajait. Szó szerint a nyugalom szigeteit jelentik. Némelyek énekelnek, mások sportolnak, megint mások tai-chiznak, vagy csak zenélnek és olvasgatnak - más szóval kikapcsolnak.
Egyébként nagyon gyorsan meg lehet tanulni tájékozódni Pekingben. Eddig ez az egyetlen város, ahol az éhtájak szerint biztosan lehet tájékozódni. Az emberek nem úgy igazítanak útba, hogy "menj egyenesen, majd fordulj balra/jobbra, stb. ...", hanem, "észak felé, keletre/nyugatra található ez, meg az...". Ez csak első hallásra furcsa, utána viszont ennek alapján lehetetlen eltévedni.

Utolsó estére, mintegy búcsúvacsorának maradt a pekingi kacsa, egy egészen előkelő étteremben (már a korábbiakhoz viszonyítva). A kacsát (aminek hárman álltunk neki) az asztal mellé tolják ki egészben, majd mintegy operációnál, maszkban hihetetlenül gyors vágásokkal apró darabokra vágják, amiket már pálcikával is könnyű fogyasztani, hagyma, uborka és egyéb mártások társaságában.

Amit elsőre nehezen képzeltem el, az a végére bebizonyosodott: Pekinget meg lehet szeretni... Minden zajával, dugójával, zsúfoltságával, palotájával, parkjával, éttermével együtt. Kár, hogy itt kell hagynom ezt a hatalmas kiterjedésű, majd egy magyarországnyi lakosú várost...

Posted by danube 06:47 Archived in China

Email this entryFacebookStumbleUpon

Table of contents

Be the first to comment on this entry.

This blog requires you to be a logged in member of Travellerspoint to place comments.

Enter your Travellerspoint login details below

( What's this? )

If you aren't a member of Travellerspoint yet, you can join for free.

Join Travellerspoint