Megmasztam... / I have climbed it

Nos megmasztam a Nagy Falat... Ennek (de kizárólag ennek) alapján hősnek is nyilváníttathatom magam Elképzelni sem tudom, hogy voltak képesek pár ezer évvel ezelőtt majd' 6.000 km hosszan megépíteni ezt a védelmi vonalat...

Sikerült egy különösen derült napot kifognunk a túrázáshoz, bár ez, amikor reggel 6-kor Catherine egyik barátja, Yu kopogtatott a még meleg reggelivel (szójaleves és gombócok) még nem látszott. Két órás buszozás után már sejtettük, hogy jó napot választottunk, de Simatainál kilépve a buszból ismét megtapasztalhattuk, hogy ami bentről szép időek látszik, az a valóságban meglehetősen fagyos időt jelent... Mégis elég volt nagyjából egy bástya megmászása ahhoz, hogy a hideg ellen védő ruháink egy részétől megszabaduljunk...
A hely varázsát még inkább emelte a csönd - aznap ugyanis mindösszesen négy turista döntött hozzánk hasonlóan. A fal valóban meredek, a lépcsők azonban korántsem olyan magasak, mint amilyennek gondoltam őket. Sajnálatos, hogy a fal egyik legdrámaibb szakasza - egy korábbi tragikus kimenetelű baleset miatt - ma már lezárt terület a turisták számára, és 12 bástya után vissza kellett fordulnunk...

Az este kivételesen egy koreai étteremben ért véget, miután megállapítottuk, hogy két hét alatt a harminc-valahány kínai tartományból, kb. 12 konyhájából kaphattam ízelítőt - és még hátra van a pekingi kacsa